Miért a Holisztikus gyógyítás?

Miért van szükségem „Akupunktúrás” vagy „Komplementer Orvos”-ra?

A Nyugati Orvoslás alapvetően elemző természetű: igyekszik mindent kimutatni, megmérni, összehasonlítani. Ez egyrészről remek, hiszen egy bizonyítékokon alapuló, egységes gyógyító rendszert hoz létre. Hátránya azonban, hogy gyakran pont arra jut a legkevesebb figyelem, akinek az egész középpontjában kellene állnia: a betegre. A kivizsgálásnak pontos menete van, a betegségek megléte az eredményektől és nem az illető panaszaitól függ, az orvosok pedig egyre kisebb területekre szakosodnak, ami által témájuk mesterévé válnak, ugyanakkor sok esetben elvesztik az „egészben látás” képességét.

Adott emellett a fenti gyógyítás kissé elfeledett, de újra előtérbe kerülő párja, a Keleti Orvoslás, amely tökéletes módon kiegészíti (innen a Komplementer, vagyis kiegészítő elnevezés). Magából az egyénből indul ki, igyekszik a lehető legtöbb vonást figyelembe venni (innen a Holisztikus, vagyis „egészre törekvő” elnevezés), kezdve a magzati élettől, születéstől, belevéve az illető adottságait, életmódját, érzéseit és az emberi testben ciklikusan zajló folyamatokat, majd azt vizsgálja, vajon hol „csúszott hiba a rendszerbe”. Így bár látszólag (!) kevésbé tudományos, mégis összefüggéseiben képes észlelni a történéseket, illetve természeti képeket használva közérthetően tudja a beteg tudtára adni a problémája lényegét. Másik nagy előnye, hogy a betegséget az egyensúlyból való kibillenésnek tekinti, nem pedig vizsgálati eredmények halmazaként, ezért sok olyan állapotra megoldást kínál, melyekkel a Nyugati Orvoslás nem mindig tud mit kezdeni, például amikor minden vizsgálati eredmény negatív, de a betegnek mégis panasza van, vagy ha egy bizonyos panasz régóta fennáll és már minden lehetséges kezelési mód kudarcot vallott… stb.

Tudomásul kell vennünk ugyanakkor azt is, hogy mindkét típusú gyógyításnak helye van, egyik sem tekinthető jobbnak a másiknál! A kétféle – tudományos és emberközpontú – szemlélet együtt lehet sikeres, főleg az olyan krónikus, vagy életmódbeli változtatásokat igénylő betegségeknél, mint az elhízás, magas vérnyomás, ízületi betegségek, meddőség, és még hosszan sorolhatnánk. Ez azért is igaz, mert az említett két gyógyítási rendszer a látszat ellenére nem függetlenek egymástól, sőt, azt merem állítani, hogy teljesen ugyanazt mondják, csak más szavakkal, eszközökkel. Hiszen mindkettő „témája” maga az ember és a rendszer, amiben létezik.